Cyril Gely A Díj c. darabját Herendi Gábor rendezte a Rózsavölgyi Szalonban lelket, ideget tépő monológok drámájává, amelybe az előadás nézője a maga belső monológjával harmadikként becsatlakozik. És ebben az ön- és egymás marcangolásában nincs feloldás, feloldozás, csak megértés. A magunké és a másiké. (...)

Herendi Gábor rendezése a színészi játék koncentrált pontossága által mélyre ér és mélyre fúr. A negédes érzelmeken és a szalondrámák komfortos kényelmességén át egészen a se köpni, se nyelni döbbenetes lecsupaszítottságáig. És ha sikerül idáig eljutni, akkor ha valami, hát ez az, ami igazán díjat érdemlő.