S miként a cím is felfedi, kiderül, mi történt a három párizsi nővel és lakótársaikkal éppen három évvel később. Ők hárman: Martine (Náray Erika), Annie (Györgyi Anna) és Micky (Auksz Éva). Persze megvannak a „régi” fiúk is, Guillaume (Ozsgyányi Mihály), Loïc (Héricz Patrik), és új szereplőként csatlakozik a csapathoz Pablo (Sztarenki Pál). A rendező pedig most is Szarka János. Nem kell ahhoz az „első részt” látni, hogy a „második” is világos legyen, hiszen önálló színdarab mindkettő. Az előadás kapcsán Auksz Évát kérdeztük, aki a kemény, rideg üzletasszonyt, Mickyt játssza.

- Sokat változtak az „amazonok”? Vagyis a „mongúzok”, ahogyan saját magukat hívják.

- Martine lakásában játszódik ez a darab is, ő a fővezér, aki még mindig képes naivitásra. Kicsit kapcsolatfüggő: férje elhagyta egy fiatal nőért, nem tud egyedül élni, összejött az argentin Pablóval. Annie élete teljesen megváltozott. Megismerkedett egy milliomos idős úrral, aki végre nem kihasználta, hanem önmagáért szerette őt, biztonságot adott neki és egy menedéket is a jövőre nézve. Ugyanis a férfi hamarosan meghalt, Annie örökölt mindent. Megnyugtatja a hatalmas vagyon: ugyan bolondos és szarkasztikus maradt, ám megfontoltabbá vált, döntései jobbak és emberibbek. Felerősödött a jósága, önzetlenül figyel a többiekre, gondoskodik róluk.

- És Micky, akit ön alakít?

- Micky is jómódú, ugyanakkor soha nem húzta ki a barátnőit a válságokból. Vele történik a legnagyobb változás, nem árulom el, mi, mert azzal megölném a darabot. De voltaképpen felborítok sok mindent a többiek életében is, én nyúlok legmélyebbre a méhkasban. És százszor bonyolultabb dolgom lesz, mint az előző „részben”. Mert bár nem vagyok végig színen, amikor megjelenek, intenzívnek kell lennem. Az ilyen esszenciális gyors jelenlétek, hogy csak bizonyos pontokon jövök be, és akkor kell mindent kifejeznem rövid idő alatt, színészileg lényegesen nehezebbek, mintha végig bent lennék a színpadon.

- A francia szerző, Jean-Marie Chevret – aki eredetileg színész – azt mondta: próbálta azt is megmutatni a színdarabja révén, mennyire egyedül vagyunk társas kapcsolatokban is. Szerinte ezért is azonosulhatunk könnyebben a figurákkal.

- Az Amazonok – három év múlva szerintem elképesztően jó korrajz. Fantasztikusak ebben a francia szerzők. Nemcsak a maiak, hanem a klasszikusok is. Ez a darab is könnyed, tele zseniális és nagyon mai mondatokkal, mégis van benne egy humorral körbevont mély kritika is a korról, amelyben élünk. De nem leleplez, hanem szellemesen és elegánsan megmutatja, milyenek is vagyunk. Elgondolkodtat, miközben nem terrorizálja az elmét. Nyilván arról is szól: nem elég megszerezni egy férfit, vagy egy nőt, egy barátot, könyörtelenül kell azon dolgozni, hogy egy kapcsolat kiállja a „krízispróbákat”. Ez a legnagyobb ereje a „mongúzoknak” is, hogy nem tudja őket úgy elsodorni az élet, hogy ne legyenek megbocsátók egymással. Bármi történhet velük, egymás támaszai maradnak.

Rózsavölgyi Szalon