2011. október 7.
Mély férfibánat és sivár sorsok a Boldogtalanokban
 |
Két új előadásban is láthatjuk majd az évad során Kőszegi Ákost Kecskeméten. A színművész első bemutatója október 7-én Füst Milán Boldogtalanok című drámája lesz, melyben a férfi főhőst alakítja. Ezután decemberben Az eltört korsó Bírójaként lép színpadra. Kőszegi Ákost ezúttal a Boldogtalanokról kérdeztük.
- Milyen ember a Boldogtalanok főhőse, Húber Vilmos?
- Ez egy rendkívül bonyolult lélektanú darab, így maga Vilmos is bonyolult lélekkel rendelkezik. Állandó, mániákus nőkeresésben van – nyilvánvalóan az anyjával való rossz kapcsolata az oka annak, hogy egyik nőtől a másikig hajszolja magát. A halálvágy folyamatosan jelen van az ő félrecsúszott életében. Minden megnyilvánulása, amely a körülötte lévők felé irányul: bántás és káröröm. Füst Milán egy jellegtelen figurának írta meg Vilmost, aki sajátos belső világában él, saját törvényei szerint. Titokzatos, kiismerhetetlen személy, akinek minden élethelyzetről megvan a véleménye, az elmélete. Ami számomra fontos ebben a szerepben, az a mély férfibánat – hangsúlyozta Kőszegi Ákos. – Ebben a férfiszomorúságban benne vannak a megcsalatásai, a kisiklott élete, minden rossz, ami történt vele. Szeretné a múltját elfelejteni, de ez képtelenség, mert állandóan előtűnnek az emlékei, múltjának szereplői. Az anyja és a testvére mindig arra emlékeztetik, hogy képtelen kitörni a helyzetéből. Szeretethiány lengi körül a Boldogtalanok összes szereplőjét, akik egymásba kapaszkodva – vagy inkább egymáson átgázolva – próbálnak egy cseppnyi szeretetet találni. De nem teljesül a vágyuk, mert mindegyiküknek van valamilyen motivációja, ami lehetetlenné teszi, hogy boldogok legyenek. Nagyon nyers, igaz és őszinte érzelmek ezek. Az előadással tulajdonképpen tükröt tartunk a nézőknek, akik akár magukra is ismerhetnek ezekben a szerencsétlen alakokban.
- Vilmos egy furcsa szerelmi háromszögben él két nővel. Melyikük a fontosabb számára? Vagy talán egyik sem?
- Amint megszerez egy nőt, azon nyomban túllép rajta. Rózával él együtt, aki – bár nincs kimondva – megcsalatott helyzetben hagyja a férfit. Közös gyermeküket pedig nevelőszülőknek adták. Ennek egyik magyarázata az, hogy Húber nem hajlandó belemenni semmilyen helyzetbe, amelyben sérülhet – miközben folyamatosan keresi azokat a szituációkat, amelyek ezt a veszélyt magukban hordozzák. Vilmos számára nagyon fontos, hogy egy kicsi szeretetet se mutasson, de éppen ettől érződik, hogy belül telis-tele van érzelmekkel, érzésekkel. A másik nő egy fiatal lány, aki után eleinte vágyakozik. Róza felviszi őt a közös lakásukba, és azután ott élnek tovább hármasban. Ebből aztán elképesztő helyzetek adódnak… Vilmos számára nincs tehát fontosabb nő: mindig újabb és újabb lányt keres.
- Mi jellemzi anyjával való kapcsolatát?
- Valószínűleg egy nagyon kegyetlen gyerekkort megélt férfi ő, aki soha nem kapott sem szeretet, sem figyelmet. Rendkívül mellőzött, szeretethiányos közegben nőtt föl. Ebből fakad az ő drámája. Nem tudott továbbtanulni, semmilyen lehetőséget nem kapott meg, amitől az élete működőképessé válhatott volna.
- Érdekes térben játszódik az előadás. Mit sugall ez a közeg?
- Szász János rendező és a díszlettervező ötlete alapján egy felismerhetetlen közegben játszódik a történet. A darab szerint egy lakásban, illetve egy papi nyomdában vagyunk. A mi előadásunk játékterében asszociatív díszletelemek vannak, sok boros- és szódásüveggel. Lehet akár lakás, de kocsma is: az mindenképpen jól látható, hogy mélyen lecsúszott, italozó, már-már a halál előtti állapotban leledző emberek a szereplők. Nincs kulissza sem, így láthatóvá válnak a Kelemen László Kamaraszínház épületének falai, sőt, egyes jelenetekben az utcáról járunk be a színpadra. Ez mind azt sugallja, hogy amit látunk, az egy lecsupaszított, sivár világ.
Bera Linda
- Ez egy rendkívül bonyolult lélektanú darab, így maga Vilmos is bonyolult lélekkel rendelkezik. Állandó, mániákus nőkeresésben van – nyilvánvalóan az anyjával való rossz kapcsolata az oka annak, hogy egyik nőtől a másikig hajszolja magát. A halálvágy folyamatosan jelen van az ő félrecsúszott életében. Minden megnyilvánulása, amely a körülötte lévők felé irányul: bántás és káröröm. Füst Milán egy jellegtelen figurának írta meg Vilmost, aki sajátos belső világában él, saját törvényei szerint. Titokzatos, kiismerhetetlen személy, akinek minden élethelyzetről megvan a véleménye, az elmélete. Ami számomra fontos ebben a szerepben, az a mély férfibánat – hangsúlyozta Kőszegi Ákos. – Ebben a férfiszomorúságban benne vannak a megcsalatásai, a kisiklott élete, minden rossz, ami történt vele. Szeretné a múltját elfelejteni, de ez képtelenség, mert állandóan előtűnnek az emlékei, múltjának szereplői. Az anyja és a testvére mindig arra emlékeztetik, hogy képtelen kitörni a helyzetéből. Szeretethiány lengi körül a Boldogtalanok összes szereplőjét, akik egymásba kapaszkodva – vagy inkább egymáson átgázolva – próbálnak egy cseppnyi szeretetet találni. De nem teljesül a vágyuk, mert mindegyiküknek van valamilyen motivációja, ami lehetetlenné teszi, hogy boldogok legyenek. Nagyon nyers, igaz és őszinte érzelmek ezek. Az előadással tulajdonképpen tükröt tartunk a nézőknek, akik akár magukra is ismerhetnek ezekben a szerencsétlen alakokban.
- Vilmos egy furcsa szerelmi háromszögben él két nővel. Melyikük a fontosabb számára? Vagy talán egyik sem?
- Amint megszerez egy nőt, azon nyomban túllép rajta. Rózával él együtt, aki – bár nincs kimondva – megcsalatott helyzetben hagyja a férfit. Közös gyermeküket pedig nevelőszülőknek adták. Ennek egyik magyarázata az, hogy Húber nem hajlandó belemenni semmilyen helyzetbe, amelyben sérülhet – miközben folyamatosan keresi azokat a szituációkat, amelyek ezt a veszélyt magukban hordozzák. Vilmos számára nagyon fontos, hogy egy kicsi szeretetet se mutasson, de éppen ettől érződik, hogy belül telis-tele van érzelmekkel, érzésekkel. A másik nő egy fiatal lány, aki után eleinte vágyakozik. Róza felviszi őt a közös lakásukba, és azután ott élnek tovább hármasban. Ebből aztán elképesztő helyzetek adódnak… Vilmos számára nincs tehát fontosabb nő: mindig újabb és újabb lányt keres.
- Mi jellemzi anyjával való kapcsolatát?
- Valószínűleg egy nagyon kegyetlen gyerekkort megélt férfi ő, aki soha nem kapott sem szeretet, sem figyelmet. Rendkívül mellőzött, szeretethiányos közegben nőtt föl. Ebből fakad az ő drámája. Nem tudott továbbtanulni, semmilyen lehetőséget nem kapott meg, amitől az élete működőképessé válhatott volna.
- Érdekes térben játszódik az előadás. Mit sugall ez a közeg?
- Szász János rendező és a díszlettervező ötlete alapján egy felismerhetetlen közegben játszódik a történet. A darab szerint egy lakásban, illetve egy papi nyomdában vagyunk. A mi előadásunk játékterében asszociatív díszletelemek vannak, sok boros- és szódásüveggel. Lehet akár lakás, de kocsma is: az mindenképpen jól látható, hogy mélyen lecsúszott, italozó, már-már a halál előtti állapotban leledző emberek a szereplők. Nincs kulissza sem, így láthatóvá válnak a Kelemen László Kamaraszínház épületének falai, sőt, egyes jelenetekben az utcáról járunk be a színpadra. Ez mind azt sugallja, hogy amit látunk, az egy lecsupaszított, sivár világ.
Bera Linda