Laurence Jyl darabjában Schneider Zoltán alakítja a férjedet, Léont, akivel már összeszokott párost alkottok. Ez nyilván megkönnyítette a közös munkát.

Snecivel 2006-ban játszottunk együtt először, és hamar kiderült, egy rugóra jár az agyunk, mindent ugyanúgy és egyszerre gondoltunk, a munkához való hozzáállásunk is hasonló. A mostani próbafolyamat során is egyszerre estünk kétségbe, és „dobtuk félre” az anyagot, majd vettük vissza a fonalat, egyformán fedeztük fel a darab erejét, és bontottunk ki a rétegeit – mindezt a legnagyobb szeretetben, feszültségmentesen. Ez itt a lényeg, hogy nem kellett harcolnunk, egymásra néztünk, és megszülettek a gondolatok. Ehhez persze kellett a rendező, Őze Áron is, aki elképesztően jól vezeti a színészeit, jól ismer minket, tudja, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Az alsó szomszédokat alakító két fiatalnak, László Rebekának és Nyomárkay Zsigmondnak pedig egy olyan „gyakorlati csomagot” adott, amelyet biztosan visznek magukkal mindenhová. A színésznégyesünk hihetetlenül összeforrott, egymásra figyelő kis „kupaccá” váltunk.

(A fotót készítette: Forgács Bea)

A teljes interjú eléréséhez kattintson IDE >>>