 |
Minden érdekelte a színházunkról. Az is, hogyan bukkantunk rá A Díj című darabra, hogyan választottuk ki a színészeket, a rendezőt... Az előadás végén, a tapsot megszakítva Seress Zoltán - aki a Nobel-díjas Otto Hahnt játssza - köszöntötte Karikó Katalint, és színpadra kérte. A nézők nagy része állva tapsolta a professzor asszonyt. Aki aztán elmondta, mindig zavarban van, amikor hirtelen mondania kell valamit, de... és arról beszélt, milyen nagyszerű A Díj, mennyi gondolat van benne... Majd a két szereplő - Lise Meitner és Otto Hahn - története kapcsán elmesélte, neki nem kellett megosztania a labort mással, egyedül dolgozott, ezért nem is mondhatta más, hogy ő jött rá valamire, sőt még a hűtőt is saját maga olvasztotta le, asszisztensei sem voltak. Beszélt arról is, hogy amikor díjat kap, abban a díjban nem csak ő van: mindig beleérti azokat a kutatókat, a tudós elődöket is, akik korábban már elindítottak egy folyamatot, kísérleteket, amelyek őt is terelték és a felfedezésig juttatták. Hiszen a tudomány közös, és minden kutató hozzátesz valamit. Ő leginkább azt nézi, hogyan tud jót tenni az emberekért.
Karikó Katalint a színfalak mögött is köszöntötte a Rózsavölgyi Szalon csapata. Aztán visszamentünk vele a nézőtérre, ahol még elég sokan ültek. Karikó Katalin beszélgetni kezdett a nézőkkel. Kérdezhették is őt, akik ott maradtak. Például egyetemisták is jelen voltak... És mint kiderült, amikor a közönségünk még az előadás előtt szembesült azzal, ki lesz a vendégünk, a földszinti könyvesboltban gyorsan még megvették a Nobel-díjasról szóló könyvet. Majd dedikáltatták vele.
Lenyűgöző este volt. És jókedvű is. Elképesztően jó humora van Karikó Katalinnak. Egy szellemes és játékos tudós. Köszönjük, hogy eljött hozzánk, köszönjük, hogy kicsit közel engedett minket magához. Hálásak vagyunk, hogy a meghívásunk miatt később indul vissza Amerikába.
Még valami: pár hete a szintén Nobel-díjas Krausz Ferenc járt nálunk. Őt is megszerettük. Nagyon. Akkor üzent Karikó Katalinnak: "Barátsággal gondolok Rád." Karikó Katalin most visszaüzent: "Én is szeretettel gondolok Rád."
Karikó Katalin látogatásáról Dzsubák Tamás is írt az Index oldalán:
Nem találják ki, kinek üzent Karikó Katalin
Lise Meitner és Otto Hahn közösen jutottak el az atommaghasadás felfedezéséig. Lise Meitner talált rá elméleti magyarázatot. Barátok voltak, kutatótársak, a magán életükben is összejártak, együtt zongoráztak, síeltek. Lise Meitnernek zsidóként menekülnie kellett Berlinből 1938-ban. Stockholm fogadta be. Otto Hahn egyetlen cikkében, későbbi interjújában nem tett arról említést, hogy az atommaghasadás felfedezése közös volt Lise Meitnerrel. A Nobel-díjat is Hahnnak ítélték oda ezért. A Díj című darabban a fizikus professzornő a díj átvétele előtt a stockholmi szállodában készteti számvetésre a kémikus tudóst - tudományról, barátságról, árulásról, egyenrangúságról, háborúról, maradásról, menekülésről. Atombombáról. Az igazságról és a felelősségről.
Otto Hahnt egyébként az „atombomba atyjaként” is emlegetik. Lise Meitnert pedig az „atombomba anyjaként”. Hahn a háború után a német tudomány újjáépítésén dolgozott. Lise Meitner meggyőződéses pacifistaként – „Semmi közöm a bombához!”, mondta – az atomenergia békés felhasználására törekedett, és kiállt amellett, hogy a nőket a tudományban is egyenlő jogok illetik. Lise Meitner és Otto Hahn nevét közösen is őrzi Berlinben a Hahn-Meitner Intézet.
Lise Meitner - Kiss Mari. Otto Hahn - Seress Zoltán. Hahn felesége - Szorcsik Kriszta. Rendező: Herendi Gábor.
Köszönjük, hogy jönnek hozzánk, hogy velünk vannak, Önök nélkül ez nem menne.