A Gyerekek érdekesen összetett darab, amellett, hogy hozzányúl egy ilyen rizikós témához, mint az atomkatasztrófa egy erőműben, úgy teszi, hogy egy nagyon izgalmas háromszereplős drámát állít fel, ahol egy régóta létező szerelmi háromszög története bontakozik ki. Azért is érdekes, mert a két nő és a férfi közel hetven évesek, ez a szerelem közel negyven éve, az atomreaktor telepítésekor történt, ahol akkor együtt dolgoztak. Ezt az erőművet most katasztrófa fenyegeti, ez a darab kiindulópontja. És a három ember életében szintén nagy baj van.

Mintha a titkok mozgatnák az előadást, a címadó gyerekekhez fűződő titkok, az eltitkolt szerelem, az eltitkolt betegségek. A Rózsavölgyi kis, intim tere mintha még rá is erősítene erre a titok motívumra.

Azért is nagyszerű a darab, mert izgalmasan építkezik. Nagyon hosszú ideig, az előadás harmadáig nem jelenik meg a férfiszereplő, Bill, csak a két nő, Rose és Hazel párbeszédét látjuk. Bár érzékeljük, hogy kettőjük között rengeteg probléma feszül, de fogalmunk sincs, hogy mi lehet az. Csak Bill megjelenésével bontakozik ki a történet, bomlanak ki az addig kimondatlan titkok, feszültségek. Lépésről-lépésre egyre többet tudunk meg szereplők múltjáról, életéről, az elmúlt negyven évükről, s ezzel párhuzamosan tudjuk meg az atomkatasztrófa fenyegetettségét.

A teljes interjú eléréséhez kattintson IDE >>>