Többször sírásközeli helyzetbe kerülök a darab során, és még csak nem is azért, mert számos momentuma, helyzete, fragmentuma olyan nagyon közeli, mintha matériája az én bőrömből állna össze. Nem is azért, mert a korosztályom, a késő harmincasok, negyvenesek lélegzetvétel közelségből ismert problémája ez, nem is probléma, inkább problémahalmaz mindenféle keservesen színes-szagos elemekkel: családi, kapcsolati, jövőképi, munkahelyi, egzisztenciális kudarcokkal, megtorpanásokkal, félresiklásokkal és túlzásokkal, mely túlzások persze a más szegmensek hiányaiból származnak.

A teljes beszámoló eléréséhez kattintson IDE >>>