Olyan előadások esetén, melyeknek nagyon konkrét, sorsfordító történelmi események húzódnak meg a hátterében, mindig ott van az emberben a félsz: jól ismeri-e, jól érti-e a mögöttes történéseket, azok viszonyrendszerét? Lát-e minden szálat, megérti-e az összefüggéseket? Szükség van-e előzetes és alapos történeti ismeretekre ahhoz, hogy a konkrét időszakban és események alatt játszódó művészeti alkotást, színdarabot megértsük? Merész vállalkozás a jelenkor, vagy legalábbis a közelmúlt idején játszódó események boncolgatása, hiszen az emberben folyamatosan ott a kétely, hogy eltelt-e elég idő ahhoz, hogy minden részletet megértsen egy adott eseménysorban és jól is dekódolja azt. Nyilvánvalóan nem csak nézőként, de alkotóként még erősebben érvényes ez a fajta kockázatvállalás.

Ha azonban olyan alkotást sikerül létrehozni, ami nem csupán egy történelmi eseménysort, hanem azon belül emberi sorsok, vívódások, tépelődések, viszonyok láncolatát képes bemutatni, a vállalkozás zseniális, a végeredmény pedig lélegzetelállítóan izgalmas, elbűvölő, és a létrejövő előadás csodálatos.

Így történt ez a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatója, Az elnök szabadsága esetén is. 

A teljes szöveg eléréséhez kattintson IDE >>>