Soha egy előadás nem jelenítette meg ilyen szerethetően az irigység élettorzító hatását, a Nagy Mari által elmondott szövegkorpusz szinte édes-bús mese, de a köréje rendezett „higgadt díszek” miatt, torokszorító véggel köszön el a nézőtől. Szépiás, de nem idealizált világba visz Őze Áron munkája, érdemes minden figyelemre, amit még megkaphat, gondolom sokáig.