Akik látták már, tudják: Józan László egy autista fiatalembert játszik nálunk, a Táncórák című darabban. Ullmann Mónika benne a partnere. Csodálatos előadás. Az alkotóknak Stefanik Krisztina segített a próbákon, a felkészülésben. Ő az, aki annak idején Kulka Jánosnak is segítséget adott az Esőember megformálásakor. Most Krisztina gondolatait közöljük itt - nem csak a Táncórák című előadásunk kapcsán. 
"Örömmel mondtam igent, amikor felkért a Táncórák című előadás alkotócsapata a Rózsavölgyi Szalonban, hogy segítsek kicsit nekik a felkészülésben. Annyi mindent szeretnének tudni az autizmusról, mondták, és nem szeretnének sztereotípiákba csúszni. Külön is örültem, hogy Józan László, aki az előadásban egy jó képességű autista férfit játszik, kérte, hadd beszéljen egy hasonló karakterű autista fiatalemberrel is. Összehoztuk ezt a találkozót is. Ezek kölcsönösen óriási élményt jelentő találkozások. Annak idején Kulka János is megkért, amikor az Esőember szerepére készült, hogy üljek be egy próbára, segítsek, jelezzek vissza neki, mi az, ami sok, ami nem koherens az autizmussal.
Bár meg tudjuk ragadni az autizmusban a közös tüneteket, valójában ez egy spektrumzavar. Ugyanis sokféle viselkedés lehetséges autizmusban, sokféle intellektus, sokféle nyelvi színvonal, sokféle tehetség, sokféle személyiség. Vagyis sok minden árnyalja a képet. Van olyan gyerek, aki meg sem szólal, nem érti, amit mondanak neki, azt sem, miért nyújtod ki felé a kezedet, nem érti a gesztusok üzenetét, ennyire nehéz számára a kommunikáció. És van olyan, akiből folyik a szó, végig a szemedbe néz, csakhogy valójában ő is nehezen érti meg a lényegét az adott kommunikációs helyzetnek, hasonlóan ahhoz, aki meg sem szólal. Sok olyan autizmussal élő embert ismerek, akik a szakmájukban csúcsteljesítményt érnek el, sőt, vezetői pozícióba kerülnek. A Táncórák autista fiatalembere is okos, folyik belőle a szó, egyetemet végzett. Ennek kapcsán arról is beszélgettünk az alkotókkal: az, hogy egy autista ember mire képes, elvégez-e egy egyetemet, hogy mennyire tud sikeresnek látszani, nem annak a függvénye, és nem feltétlenül annak a jele, hogy „enyhébb eset” vagy, hogy „megnyílt”.
Hiteles nekem a Táncórák. Szépen tanít sok mindenre. Tetszett benne, hogy azt is mutatja: az autizmus nem arról szól, hogy ezek az emberek nem képesek empátiára, hanem nagyon nehezen értik meg, mi van a másik fejében, milyen érzelem, milyen gondolat. Ha megértik, akkor van empátia is. És mi segít nekik ebben? Ha valami nagyon egyértelmű.
Több mint 25 éve dolgozom és gondolkodom együtt autizmussal élőkkel és családjukkal. Iszonyatosan sok mindent tanultam mindebből – túl az autizmuson. Például azt is, hogyan lehet nagyon egyértelműen fogalmazni, miért nem érdemes célozgatni, hogyan lehet értelmezni a mosolyt vagy akár a sikítást hatvanféleképpen… Sokkal rugalmasabbá váltam. Egyébként vizsgálták, miként változtatja meg a többségi munkahelyet, ha bekerül oda egy autista kolléga. Kiderült, jót tehet: mindenki kicsit könnyebben kommunikált, érthetőbben.
Megkérdezték már tőlem, ha el tudnám tüntetni egy varázsütésre az autizmust a világból, megtenném-e. Nem jó kérdés, de azért megválaszoltam: nem az autizmust, hanem azt a szenvedést tüntetném el, ami együtt tud járni az autizmus spektrumzavarral. Ugyanakkor azt a világlátást, gondolkodásmódot, amit az autizmus jelent, nem feltétlenül tüntetném el. Mint ahogyan a Táncórák kapcsán is látjuk: nagy teljesítmények mögött is ott tud lenni az autizmus." 
Dr. Stefanik Krisztina pszichológusnak, autizmus-szakértőnek huszonöt éves gyakorlati tapasztalata is van. Korábban az Autizmus Alapítványnál dolgozott. Jelenleg autizmus szakirányos gyógypedagógusokat képez az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. De továbbra is kutat, és ma is rendszeresen foglalkozik autizmussal élő gyerekek, felnőttek, szülők támogatásával.
A fotón: Stefanik Krisztina Józan Lászlóval és Ullmann Mónikával még a Táncórák első megbeszélésén