Második előadását láthattam ma a Rózsavölgyi Szalonban Tóth Krisztina első felnőttek számára írt darabjának, amely ebben a formájában 120 perc, egy szünettel.

A Rózsavölgyi most megint a kockáztatást választotta, nem a biztonsági játékot – megrendelt egy kortárs darabot. Ez önmagában is szenzációnak számít. Kevés igazán jó kortárs darab van, és ahhoz, hogy sok legyen, még annál is többet kell írni, és ki is kell próbálni őket - előadva látszik igazán, hogy mi az ami jól működik színpadon is. Az eredmény, amit kapunk ezúttal – vegyes, a mérleg kileng mindkét irányba, és nézőként erősen eltérő lehet, hogy mi lesz a végeredmény. >>>