A Rózsavölgyi Szalon legújabb ősbemutatója szakmai bravúr, még akkor is, ha ezzel a darabbal, amely a kerettörténete szerint a nézők szeme láttára születik meg, vélhetően tényleg eltanácsolnának egy drámaírót minden valamirevaló színházból – hiszen ebben az előadásban látszólag nem történik semmi. A darab szüzséje szerint egy rezignált, javakorabeli férfi, aki történetesen egy zsidó író, az egykori szerelmeiről mesél, ezek az egykori szerelmek pedig sorra megjelennek a színen.

 

Hogy lehet ebből a kis semmiségből szakmai bravúrt kihozni?

 

Hát úgy, hogy ezt az írót valaha Szép Ernőnek hívták, és az előadásban Trill Zsolt alakítja. Ha rendező volnék, és azon törném a fejemet, hogy ki tudná hitelesen eljátszani Szép Ernőt, ezt az elegáns, nagyvilági, édes-bús zsidó írót, azt hiszem, Trill Zsolt lenne az utolsó, aki eszembe jutna. Annyira nem „szépernős” alkat, hogy előre megmondanám: nyilvánvalóan nem alkalmas erre a szerepre. Nem hűvös, nem távolságtartó, nem úriemberi, nem polgári. De aztán a közönség előtt egyszerre csak föltámad, s élni, lélegezni, beszélni kezd egy furcsa, szenvedélyes, bolondul bölcs alak, akiről kiderül, hogy nem más, mint maga Szép Ernő. Ilyen az, amikor két zseni – egy Szép Ernő és egy Trill Zsolt – egymásra talál. >>>