2017. október 2.
Fodor Tamás színművész - akit Freud formál
A Színházak Éjszakáján a Rózsavölgyi Szalonban beszélgettünk Az ismeretlen című darab kapcsán a Sigmund Freudot megformáló Fodor Tamással arról, hogy mennyire nehéz feladat az idős Freudot megformálni. A programguru interjúja
Mitől válik érdekessé egy szereplő és milyen feladat elé állítja a színészt a Rózsavölgyi Szalon intim közege, de megkérdeztük azt is, hogy hol és miben láthatjuk még az évad során.
Úgy tudjuk erdésznek, majd pedig pedagógusnak készült. Színészdiplomát nem akart szerezni?
Nem én készültem erdésznek, anyám mondta, hogy „kisfiam, neked olyan gyenge a fizikumod, hogy vagy a jó levegőn dolgozzál, vagy pedagógusnak menjél, mert azoknak sok szabadidejük van” - valójában nincs is sok szabadidejük, és az erdőben sincs olyan jó levegő mostanában. Amikor ez a beszélgetés zajlik én éppen a 56. tanítóképzős érettségi találkozóról jövők. A mi évfolyamunk volt az utolsó a középfokú képzési rendszerben. Ezután már csak felsőfokú tanítóképzőben képezték a jövő pedagógusait. Mi akkoriban, 1956 és 60 között a kötelező általános műveltségi tananyag mellett szakirányú képzést kaptunk pedagógiából és az alsó tagozatos tantárgyak módszertanából, tehát a testneveléstől kezdve az énekig, rajzig. A vizsgatanításon, emlékszem, az „a” betűt tanítottam a gyerekeknek. Szóval nagyon kemény iskola volt pontosan kellett dolgozni, sok mindent tanultam, többek között azt is, hogy anyanyelvemmé váljon maga a beszéd is. Az osztályfőnököm olyan magyar nyelv és irodalom tanár volt, aki ragaszkodott a memoriterhez és ahhoz, hogy értelmesen végig gondolva egy verset, próbáljuk a sajátunkká tenni. Ennek a középiskolának sokat köszönhetek, az erdőről meg csak annyit, hogy jelenleg már negyven valahány éve a Pilisben, Pilisborosjenőn lakom, ahol tiszta, és jó a levegő. >>>
Nem én készültem erdésznek, anyám mondta, hogy „kisfiam, neked olyan gyenge a fizikumod, hogy vagy a jó levegőn dolgozzál, vagy pedagógusnak menjél, mert azoknak sok szabadidejük van” - valójában nincs is sok szabadidejük, és az erdőben sincs olyan jó levegő mostanában. Amikor ez a beszélgetés zajlik én éppen a 56. tanítóképzős érettségi találkozóról jövők. A mi évfolyamunk volt az utolsó a középfokú képzési rendszerben. Ezután már csak felsőfokú tanítóképzőben képezték a jövő pedagógusait. Mi akkoriban, 1956 és 60 között a kötelező általános műveltségi tananyag mellett szakirányú képzést kaptunk pedagógiából és az alsó tagozatos tantárgyak módszertanából, tehát a testneveléstől kezdve az énekig, rajzig. A vizsgatanításon, emlékszem, az „a” betűt tanítottam a gyerekeknek. Szóval nagyon kemény iskola volt pontosan kellett dolgozni, sok mindent tanultam, többek között azt is, hogy anyanyelvemmé váljon maga a beszéd is. Az osztályfőnököm olyan magyar nyelv és irodalom tanár volt, aki ragaszkodott a memoriterhez és ahhoz, hogy értelmesen végig gondolva egy verset, próbáljuk a sajátunkká tenni. Ennek a középiskolának sokat köszönhetek, az erdőről meg csak annyit, hogy jelenleg már negyven valahány éve a Pilisben, Pilisborosjenőn lakom, ahol tiszta, és jó a levegő. >>>