Két meglehetősen különböző figurát játszol Szabó Magda: Az Őz c. darabjában.

Anya, Encsy Eszter édesanyja, egy igazi művészlélek, csodás zenetanár, aki zongoraleckéket ad, és nem is ezen a földön jár. Nagyon szép, megindító szimbiózisban él Encsy Eszter apukájával. Ebben a nagyon szoros kapcsolatban nem nagyon tudnak figyelni a gyerekükre, furcsa idegen lesz Eszter a családban. Eszter valószínűleg az édesanyjától örökölhette a művészi vénát, hiszen színésznő lesz, és egy nagyon szép és fontos női alak Eszter életében.

A másik szerepem Juli, a mindenes bejárónő, aki Eszter felnőtt életében van jelen. Ő egy kicsit morózus, alázatos női figura, aki egy nagy egyéniség, egy nagy színésznő mellett dolgozik mindenesként. Ő egy egyszerűbb teremtés a háttérben, aki Eszter otthoni életére vigyáz.

Mikor találkoztál ezzel a szép történettel először?

Nagyon régen olvastam a könyvet, most újra olvastam, mert nem emlékeztem mindenre. Csodálatos és megindító történet, valójában egy monológ, de ebben az előadásban megjelennek a megidézett figurák, akikbe mi életet csiholunk. Nagyon megszerettem ezt a kisregényt. Biztos vagyok benne, hogy kedvet kapnak majd a nézők az olvasásához, mert a színpadi adaptáció nem tud mindent megmutatni.

A Rózsavölgyi Szalon újabb ősbemutatója ez a darab, tehát még nem játszották színpadon. Vajon miért?

Azért nem volt eddig színpadon, mert a történet egy nagy női monológ, amit elég nehéz megjeleníteni színpadon. Ügyes dramatizációval, filmszerűen, sok kis jelenettel megtűzdelve mégiscsak akció dússá lehet tenni ezt a monológot.  Jelen időbe ugrunk, és ezeket a kis visszaemlékezéseket ábrázoljuk. Kovács Krisztina dramaturg és Őze Áron jó kis elképzelése kellett hozzá, hogy színpadra kerülhessen.

Úgy tűnik, ez a darab telitalálat a Rózsavölgyi Szalon számára.

Abszolút a Rózsavölgyi színpadára való a darab, mert az egész történet egy nagyon intim, belső monológ, ami ilyen közelségben nagyon jól meg tud szólalni. Jót tesz neki ez a fajta színjátszás.