Hogyan mutatnád be a Mellékhatások c. darabban az általad megformált orvosnőt?

Ő egy ötven körüli nő, akinek komoly depressziós problémái vannak. Nagyon labilis lélekkel vesz részt az életben, a körülötte zajló dolgok érzékenyen érintik, és könnyen kibillentik őt. Valószínűleg szakmai és magánéleti válságokon van túl, ahonnan igyekszik kirángatni saját magát. Tisztában van a dolgaival, nem hazudik magának, csak talán nincs elég életereje vagy képessége, hogy könnyen rendbe tegye magát. Zárkózott, befelé forduló személyiség, maximalista és jó humorú.

Az orvosnő milyen véleményt képvisel a darabban?

Két szélsőséges véleményt képvisel az orvos és az orvosnő, az orvos szerint a lélek betegsége lefordítható valami fizikai, kémiai, biológiai hibára és így kiküszöbölhető. A doktornő azt képviseli, hogy ugyan vannak gyógyszerek, amik időlegesen segíthetnek, de rendkívül sok mindentől függ a gyógyulás: egyedi érzékenység, genetika, életkörülmények, stb.

Milyen a viszonya a két fiatal szereplővel?

Az általam megformált orvosnő nyitott a fiatalokra, a lányban felfedez valami olyasmit, amilyen ő is lehetett fiatalon: rebbenékeny, zárt, szégyenlős, belül labilis egyéniség, aki erősen ragaszkodik bizonyos morális értékekhez. Nagyon tetszik neki, hogy a fiú milyen bátran próbál élni, akár a fia is lehetne. Pozitív elfogódottságot érez mindkét fiatal iránt.

Miért lett a bemutató után ilyen sikeres a darab?

Azonkívül, hogy van benne egy szerelmi történet, és az orvosok között is erős közös múlt van, a depresszió és a gyógyszerek használatának témája is érdekes. Sok gondolat felvetődött bennem a darabbal kapcsolatban. Vajon jó-e mindig gyógyszerért kapkodni, elmenekülni a fájdalomtól? 50 évvel ezelőtt nem beszélgettek az emberek ennyit a belső gondolataikról, érzéseikről, félelmeikről. Most egyre többet beszélünk róla, mégis úgy tűnik, hogy a kultúránk, a szocializációnk, az önismeretünk nem működik olyan jól, nem tud igazán segíteni ezekben a dolgokban. A világ ezer és ezer lehetőséget kínál, nehéz biztonsággal kiválasztani a saját utat, nagyon sok bizonytalanság van az életünkben. Mennyire tudnak az emberek saját maguknak válaszolni? A kommunikáció közben tartalmilag egyre nívótlanabb lesz. Kaphatnak-e jó mintát a gyerekek a szülőktől? Miközben egyre kevesebb időt töltenek együtt, a színháznak többek között ez a dolga, hogy gondolatokat ébresszen, és elindítson egy párbeszédet. Remélem, hogy szeretni és nézni fogják a darabot.

Intim, elgondolkodtató téma, intim játéktérben, a Rózsavölgyiben.

A téma és a párbeszéd nagyon erős. Ennek az anyagnak jól áll ez a kamaraközeg, a verbalitáson van a hangsúly, nem a látvány, a nagy show a lényeg.