William WhartonBúcsú a szerelemtől

Párizs, kora tavasszal, egy festő a parkban, egy hölgy és szerelem. Nem is lehetne franciább a kép.

Aztán persze kiderül, hogy a festő amerikai és ötven éves, a hölgy pedig vak és 70. Mirabelle gyermekkora óta nem lát, és nővére halála óta teljesen egyedül él. A jól kereső, munkájától megcsömörlött amerikai férfi, Jack otthagyva családját, előbb csavargóként, majd utcai festőként próbál rátalálni önmagára.

Ahogy egyre jobban megismerik egymást, kiderül, mindketten sokat tanulhatnak a másiktól, és az idő múlásával hamarosan Jack számára is világossá válik, hogy a valódi vakság nem az, ha valaki a szemével nem lát. Kettőjük szerelmének szokatlan, megrendítő története arra késztet, hogy újragondoljuk, melyek az életben a valódi értékek, mi a szeretet, és mit nevezünk ártatlanságnak.

Szalay Kriszta: És mit mond nekem a darab? Hogy ki a fogyatékos? Számomra az, aki eltévedt ebben a nagy rengetegben, s nem képes simán csak élni, jelen lenni, látni, hallani és érezni. Ezt kell gyakorolnunk nap mint nap!