A kappan, a csirke és a marabu...

A 20. század első évtizedeinek egyik legjelentősebb hazai kotta- és zeneikönyv-kiadója számos kottát adott közre. Ezek közül az 1912-40-ben kiadottak sorából szemezgettünk, Galambos Attila, dramaturg pedig korabéli kabaré tréfákat, kuplékat szerkesztett hozzájuk Békeffy, Heltai, Nagy Endre és mások tollából, újságcikkek és apróhirdetések szövegeivel kiegészítve azokat. A fanyar ízekkel bolondított kortörténeti kabaré három ismert színész, egy hölgy és két úr, Fodor Annamária, Hirtling István és Józsa Imre előadásában látható sok-sok zenével fűszerezve - Buday Dénestől Zerkovitzig -, amelyért a kor jellegzetességeit kiválóan ismerő Szilassy Nelly felel.

"Úgy tartja a fáma, a kabaré műfaja 1907-ben vert először gyökeret a Terézvárosban. Mi minden történt azóta! Sokáig sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Rövid nyugalmi időszak után, mindig jött egy vihar, ami felkavarta az életünket. Ha csak a két világháborút nézzük, már nagyon unatkozni nem lehetett. Egyszer jött egy kis árvíz, egyszer egy kis földrengés, egyszer ez, egyszer az és mennyi ez és mennyi az. Persze voltak fatalisták, akik azzal vigasztaltak bennünket, hogy bizonyos számú csapás kiméretett ránk és ezt nekünk ha tetszik, ha nem, el kell viselnünk. Igen ám, de ezzel meg úgy voltunk, mint az egyszeri cigány a huszonöt botbüntetéssel. Ő is egy ideig zokszó nélkül tűrte, hogy csattogjon a bot az ülepén, aztán egyszer csak elkezdett kapálózni, kiabálni, hogy hagyják abba, mert kérdezni akar valamit.
-Mit akarsz more?
Feltápászkodott szegény a deresről, hunyorogva körülnézett és megkérdezte:
-Tessék mondani... számolja ezt valaki?"