- A hazai színpadokon ismeretlennek számító szerző mitől mond érvényes dolgokat egy sok évtizedes házasság zátonyra futásáról?
- A Mellékhatások rendezése során kiderült számomra, hogy a párszereplős angol színdarabok nagyon jól működnek a Rózsavölgyi Szalonban. Kovács Krisztina dramaturg már régóta ajánlotta nekem William Nicholson lélektani darabját, a Visszavonulást. Különleges kis remekművel állunk szemben, amelyben a szerző saját szüleinek válását dolgozta fel teljesen köznapian, mégis mindenki számára nagyon ismerősen. A darab hatáseleme a nagy szeretet, empátia, amivel a hőseit kezeli, szereplői sorsát vizsgálja. Egy ötven körüli házaspár és felnőtt fiúk története arról a helyzetről szól, amikor megszűnik a kölcsönös kompromisszumképesség, ami ahhoz szükségeltetik, hogy kitartóan, szeretetben és boldogságban éljenek együtt. Harminc éve élek egy nagyon jó házasságban, változatlanul szeretjük egymást a feleségemmel. Nyugodtan mondhatom, hogy folyamatos kompromisszumképességre van szükség mindkét fél részéről.
- Kinél szakad el a cérna?
- A férj talál magának egy másik, korban szintén hozzáillő asszonyt. Egy hosszú házasság során az ember nyilván veszít a korábbi ambíciójából, és amikor ez túlmegy egy határon, nem képes létrehozni magában a küzdőképességet, felbomlik a kapcsolat. A Visszavonulás hihetetlenül finom, olykor brutális lélektannal íródott.
“Csemege lesz mindazok számára, akik szeretik az angol drámairodalmat.”
- Az ötven pluszos korosztály mellett a fiatalabb nézők is ráismerhetnek a saját párkapcsolati buktatóikra?
- Bárki számára ismerősek lehetnek a beszélgetések, a számonkérések, a viták, az egymásrautaltságnak és az elszakadni akarásnak a bonyolult rendszere. Annak a nemzedéknek ugyanolyan érdekes, aki előtte van mindezeknek, mint aki már utána van. A harmadik szereplője a darabnak a fiú, akin a szülei története átszáguld, mint valami szörnyű gyorsvonat. Miközben próbálja összerakni a saját életét, az egész összeomlik. Különös élethelyzet az övé, messze több mint egy rezonőré.
- A szereposztásról és a karakterekről szólva, Rátóti Zoltán először játszik a Rózsavölgyi Szalonban, Porogi Ádámot, a Radnóti Színház új tagját a Mellékhatás ban rendezted, Söptei Andreát az Istenek tanácsában.
- Rátótival sokat dolgoztam a Nemzetiben és másutt is, nagyra tartom őt. Edward szerepében egy különös értelmiségi férfi, aki sokáig jól viselte a felesége elvárásait, aztán nem bírta tovább. Andreát is rengetegszer rendeztem, elsőrangú színésznő. Alice-ként kemény asszony, egy kissé extrovertált költőnő, aki nem képes feldolgozni azt az élethelyzetet, hogy elhagyta a férje. Porogi Ádámot nemrég ismertem meg, intelligens, nagy képességű, fiatal színész. Jamie szerepében ide-oda dobódik a szülei között, mint egy teniszlabda, a sebeket fiúi szeretetével próbálja enyhíteni.
- A Visszavonulás a hatodik itteni rendezésed. Miben igényel másfajta hozzáállást a szalon intim tere a színházi élmény megteremtésében?
- A nagyszínházi rendezéseimhez képest a szalonnak pont az az érdekessége, hogy a szó egzakt értelmében nagyon sajátosan színház.
“A lektűrökhöz közel álló darabokra alkalmas ez a tér.”
Igyekszem magam ebben a műfajban begyakorolni. A kimondott szó annyira közel van és annyira primátussal bír, nagy effektekkel, színházi hatásokkal nem lehet operálni. Szituációt, lélektani állapotot lehet elemezni, jellemet ábrázolni. Életemnek egy bizonyos szakaszában a színházcsinálásnak ez a része érdekel a legjobban, ezért aztán ezt is gyakorlom.
Szentgyörgyi Rita/Fidelio.hu