– Mikor kapott rá Szép Ernőre?
– Ketten kaptunk rá Födő Sanyival, a zeneszerző párommal. Két éve önálló koncertre hívtak engem a Művészetek Palotájába. Amikor felkértek, végiggondoltuk Sanyival – mint minden ilyen esetben –, hogy ez ismét lehetőség valami újra. Amúgy is képtelenek lennénk tizedszerre is ugyanazt elővenni, abban nincs semmi inspiráló. Az is változik egy alkotóban, éppen mi érdekli. Tehát a koncertre készülve fellapoztuk Szép Ernőt. És megdöbbentünk.
– Merthogy?
– Izgalmas és friss. Aktuálisak a versei – túl azon, hogy elképesztően kínálják magukat a megzenésítésre. Annyira megszerettük Szép Ernő mondanivalóját, hogy a koncert után azt éreztük, ezzel nincs vége bennünk Szép Ernőnek, és ebből valahogy színdarabot kellene csinálni.
– De mitől mai Szép Ernő?
– Akár most, 2017 őszén is írhatta volna a verseit nőkről, férfiakról, családról, társadalomról. Arról, hogyan züllik a világ, mállik szét, hol marad a kölcsönös figyelem, miért hasít a közöny körülöttünk, vagy mitől fárad ki egy kapcsolat, apadnak el emberi érzések. Mindehhez rettentő modern a nyelvezete. Szép Ernő zseni volt. Talán kicsit túlhaladta a korát, akkor nem is értették meg őt annyira, nem kapott akkora elismerést, a késői utókor fedezte fel.
Németh Nikolett, Bíró Eszter / Rózsavölgyi Szalon: Kérem, én még nem játszottam
– Szép Ernő tele volt részvéttel minden emberi bánat iránt. Emlékszem, amikor az ön első saját világzenei albuma – ez volt az Ezter című – tíz évvel ezelőtt megjelent, és nagyjából akkor indult a szólókarrierje, a dalokon keresztül egy rendkívül „emberközeli” hangon szólalt meg. Egy mélyen szolidáris, együttgondolkodó hangon. Lehet ez akár közös vonása is Szép Ernővel?
– Van abban valami, hogy rokon szenvedélyünk lehetne az együttérzés. De Szép Ernőben sokkal több az emberség, mint bennem, mint bármelyikünkben. Ez az ő nagysága. Senkit sem hibáztatott, amiért nem úgy alakult az élete, bár végigszenvedte a vészkorszakot is. Ebben azért nem hasonlítunk egymásra. Volt olyan időszakom, amikor saját hibámért mást okoltam. Tévesen felmentettem magam. Nekem kellett megváltoznom, hogy bátran szembenézzek a tévedésemmel. Szép Ernő nem vádolt másokat.
– Azt hiszem, Szép Ernő érzelmeivel óvatosan kell bánni a színpadon, ne „csorduljanak túl”. De talán nem is tudnak, mert megóvja ettől Szép Ernő másik hangja, az abszurd. Ez a játékos kettősség lehet a „szépernőség”?
– Igen, és mi kezdettől így próbáljuk ezt a darabot. Trill Zsolt, aki az írót játssza, mindig megjegyzi, minden próbán: ha szépen mondjuk Szép Ernőt, halálunalmas lesz. Szép Ernő vágyott női jelennek meg az előadásban, mindegyik az ő figurája valamelyik művéből, érzelmeik drámaian ellentmondásosak, ám egyáltalán nem szépelgő alakok.
Németh Nikolett, Bíró Eszter, Trill Zsolt, Seres Tamás / Rózsavölgyi Szalon: Kérem, én még nem játszottam
– Már az is ellentmondás Szép Ernő életében: folyton szerelmes bohém volt, aztán megrögzött agglegény. Egyébként hány szerelmét játssza az előadásban?
– A mi történetünk kezdetén Szép Ernő egy lepusztult színházban találkozik a direktor feleségével, Irinával, akit rávesz arra, hogy játssza el élete szerelmeit. Hármat formál meg így. De feltűnnek más nőalakok is. Összesen öt figurát játszom. Németh Nikolett dramaturggal sokat dolgoztunk azon, hogy a „szépernőség” az abszurdjaival, a humorával és a szenvedélyeivel átjöjjön. Életrajzi ihletésű a darabunk, mégis fikciós, nem követjük Szép Ernő életét, a hangjait hozzuk elő a szerelmein keresztül. Legalább hat színdarabjából és nyolc verséből merítettünk, ugyanakkor nem lehet észrevenni, hogyan hullámzik át egyik a másikba. Nyilván énekelek is az előadásban, de nem a dalok köré írtuk a darabot, azok belesimulnak az egészbe.
– Ön viszont ilyen prózát soha nem játszott.
– Nem. De óriási segítség ebben nekem a rendező, Seres Tamás, és persze Trill Zsolt, aki jól „gyötör”. Ő addig nem hagy békén, amíg nem jön szívből, vagy éppen zsigerből a mondat belőlem. De mivel kezdettől benne vagyok a darab írásának folyamatában is, tulajdonképpen már magam vagyok a „válogatott szerelmek”.